A gyártmánytervekkel a kezünkben már pontosan tudtuk milyen anyagokból mennyire lesz szükségünk, így amint a nagyobb táblás anyagokkal elkészültek a lapszabászaton, már indultunk is értük. A kirakós többi elemét is összeszedtük a fatelepen, és a komplett tartószerkezet anyaga felfért egy fordulóban a teherautóra.
Úgy terveztük, hogy minden lehetséges elemet előre legyártunk, így a helyszínen gyakorlatilag csak össze kell állítanunk őket. Jónéhány estébe nyúló délutánt Apukám asztalosműhelyében töltöttünk, és szépen sorban a végére értünk a szerkezet minden darabjának. Gyalultunk, vágtunk, martunk, csiszoltunk, és rendületlenül termeltük a faforgácsot, ameddig ki nem dőltünk.
Aztán a következő normál munkanap után ismét a műhelyben folytattuk, mert hajtott a kíváncsiság, hogy milyen is lesz majd egyben a szerkezet. Jó érzés volt a rakat fából sorra szabni a stúdiónk elemeit, és ugyan még egyben nem álltak össze, de a térbeli kirakósunk már fejben szépen kezdett illeszkedni.
Mindketten izgatottan vártuk a szállítás napját, hogy végre ott legyünk, és a végleges helyén lássuk életre kelni a művünket. Mielőtt nekiindultunk a nagyobb elemek miatt, még lepróbáltuk, hogy hogyan is fogjuk majd befűzni őket a sok ajtón és megkerülendő akadályon keresztül. Egy komplett koreográfiát kellett összeraknunk az anyagmozgatáshoz, de végül sikerült kitalálnunk, hogy hogyan juttassunk be mindent a helyére.
Eközben a többi teendővel is sorra kellett foglalkoznunk, többek között a hangfal állványokkal. Az állványok kialakításánál is elsődleges szempont volt a masszív rezonanciamentes kivitel, ezért szerkezeti acélból álmodtuk meg őket.
Ezekről is készültek tervek, így a vízsugaras vágótól megérkezett darabokat már csak össze kellett hegeszteni. Az asztalos munkák utáni kör jóbarátom Iharos Dávid motorrestauráló műhelyében az IharosGarage-ban következett.
Ő is mindig ügyködik valamin, leginkább klasszikus motorok életre keltésén vagy átépítésén, így jártas az efféle vasas munkákban is. Profi módon összevarrta nekünk az elemeket, amiket még melegében le is festettünk, így egy hosszúra sikeredett este alatt elkészültek a monitorhangfalak állványai.
A Neumann KH310-esek valószínűleg már szintén nagyon várták, hogy majd az új helyükön lehessenek, Mi pedig az utolsó köröket futottuk az előkészületekkel kapcsolatban. Gyakorlatilag minden készen állt, hogy elkezdjük az építést, és megkezdtük a visszaszámlálást az induláshoz.
